Jóga ingyen?

Szerző: | 2018. jún. 21. | Tudomány és filozófia

„Ha nagyon jónak találsz valamit, akkor kevesebbre értékeled pénz tekintetében… így gondolkodik az egész társadalmatok. Így aztán a tanáraitok éhbért kapnak, a sztriptíztáncosnőitek egész vagyont!”

„Ha nagyon jónak találsz valamit, akkor kevesebbre értékeled pénz tekintetében… így gondolkodik az egész társadalmatok. Így aztán a tanáraitok éhbért kapnak, a sztriptíztáncosnőitek egész vagyont!” /N. D. Walsch: Beszélgetések Istennel/

Ha a jóga célja lényünk felemelése, az Egyetemessel való egybeolvadás, hogyan kérhetnék érte pénzt?  Ezzel a dilemmával nem először találkozom. Bevallom, magam is úgy kezdtem, hogy évekig ingyen tartottam a jógaóráimat. Akkor azt gondoltam, ez így van rendjén. Most azonban… na de kezdjük az elején.

A minap felpiszkáltak, ugyanis egyik bejegyzésemre azt írta valaki a facebookon, hogy INGYENES JÓGÁT kellene tartani az iskolákban. Hogy mindenki hozzájuthasson…  Persze a jó szándékot értem: mindenki megtapasztalhassa, milyen döbbenetesen jó élmény egy jógaóra. Most nem beszélnék itt arról, hogy még ha így is lenne, nem feltétlenül kapna mindenki pozitív, inspiráló tapasztalatot. Mert hát ugye sokféle tanár van, és sokféle diák… Na de hogy ingyenes! – akartam felkiáltani. Mint a közoktatás például? – amit az adónkból tartunk fenn. Vagy egy jó ingyenes koncert nyáron? – amit valószínűleg egy pályázatból finanszíroztak, és sok ember sokat dolgozott vele, és őket – jó esetben – valahogy máshogy megfizették.

Vajon mit akarunk leplezni az ingyenességgel?  

Walsch így ír erről:

„Van egy elképzelésed arról, hogy a pénz rossz. Egy másik gondolatod arról szól, hogy Isten jó. A gondolatrendszeredben ilyenformán Isten nem hozható össze a pénzzel…  ez akadályozza meg, hogy pénzt szerezz a jónak tekintett dolgokkal vagy dolgokra. … Következésképp minél „jobb” valami (tudniillik minél értékesebb), annál kevesebb pénzt ér. Nem állsz egyedül ezzel. Így gondolkodik az egész társadalmatok. Így aztán a tanáraitok éhbért kapnak, a sztriptíztáncosnőitek egész vagyont… Gondolj csak bele ! … Minden szavad ezt a hozzáállást tükrözi; ha valaki vagyonos, azt úgy fejezed ki, hogy az illető „piszok gazdag”. És ha valaki úgy válik vagyonossá, hogy „jó” dolgokat tesz, akkor azonnal gyanakodni kezdesz. Te magad alakítod „rosszá”! Így aztán az orvos jobban teszi, ha nem keres túl sok pénzt, vagy legalábbis igyekszik eltitkolni a jövedelmét. … Láthatod, hogy az elmédben annak jár a legkisebb fizetség, aki a legfennköltebb kihívást választja.”   /N. D. Walsch: Beszélgetések Istennel, 1. könyv/

A pénz nem más, mint egy energiaforma

Segítségével lehetővé válik számomra, hogy hozzáférhessek egy csomó olyan dologhoz, ami segíti, hogy fejlődhessek. Pl. eljuthatok mélyen feltöltő jóga táborokba, kurzusokra. És az tette lehetővé, hogy jóga oktatói képzést végezhessek, hogy épp futotta rá. Amikor egyik jógás társam megkérdezte és megtudta, mennyibe került, elszörnyedt, majd nekem szegezte a kérdést: – És hány év alatt fog neked ez bejönni abból, hogy jóga órákat tartasz?

És tudod, mi történt? Amikor rászántam magam, hogy elvégzem az oktatói képzést, és „kiizzadtam” az árát, rá nem sokra behívott magához a főnököm, és azt mondta, hogy szeretnének a munkámért jutalmat adni – és még csak nem is kértem, komolyan! És képzeld, épp annyi jutalmat kaptam, ami pont fedezte az oktatói képzést. Szóval érdemes a dolgokat kicsit tágabb aspektusban szemlélni.

Egyik mesterem, Dr. Timcsák Géza jógi így fogalmazott:

A lakás, autó… csupán „a háttér támogatás”, amit fontos rendezni, hogy azokra a dolgokra fordíthassuk a figyelmünk, amelyek igazán fontosak.

Van itt még pár fontos aspektus, ami a pénzt kérdést még izgalmasabbá teszi. Hava, EMK-s mesterem mutatott rá nekem: ha valaki eljön egy órára, és ott kap valami számára értékeset, fontos, hogy kifejezhesse megbecsülését. Saját egyensúlya miatt fontos ez. Amikor ezt visszautasítom, pl. nem kérek érte pénzt, nos, valami fájdalmas történik.

Amikor adok a másiknak, energia szintem növekszik

Egyszer megbíztam egy vállalkozót, hogy betonozza le a házunk előtti kocsi beállót. Mondott egy árat, én sokalltam, és alkudtam (pedig utálok alkudni, vonakodom ettől – szóval ezzel is még dolgom van :-). Miközben dolgoztak, én is munkába fogtam, szerettem volna a kertben lerakni egy betonszegélyt, és gondoltam most vagy soha, hisz a munkások amúgy is keverik a betont. Amikor azonban látták, hogy mit szerencsétlenkedem, azt mondta a főnök: hagyd csak, megcsináljuk! És 1 óra alatt bevégezték, amire nekem az egész napom ráment volna. Ennek annyira megörültem, hogy amikor a fizetésre került a sor, a teljes, alku előtti összeget akartam adni, hisz még a betonszegélyt is szépen leraktál. De a mesterember azt mondta, hogy ő azt kéri csak, amiben megállapodtunk, a szegély – ajándék. De én ragaszkodtam a több pénzhez. Hát, kevés embert láttam ennyire leforrázva, megsemmisülve távozni.

Mi történt? Amikor visszautasítottam a mesterember ajánlatát, magamat energetikailag fölé helyeztem. „A fejére támaszkodtam és lenyomtam”. Íme az ego.

Karma-jóga

Még egy dologra a jóga kapcsán azonban fontos itt kitérnünk. Ez a Karma-jóga, az önzetlen cselekvés útja, mely egy fontos spirituális ill. jóga-út. Az önzetlen adakozás azonban csak akkor szolgálja a spirituális növekedést, ha az, aki adja, teljesen és tökéletesen lemond cselekedetének minden gyümölcséről.

„Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie állandóan, anélkül, hogy
ragaszkodna tettei gyümölcseihez. Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.” /Bhagavad Gita, III.19./

Tehát az, amikor a Waldorf iskolában a termet festem, az nem karma jóga. Mert a gyerekeimért teszem. És az sem karma jóga, amikor egy INGYENES jóga napon tartok egy foglalkozást. Miért? Mert azzal a kimondott vagy kimondatlan szándékkal teszem, hogy ha megismernek, bátrabban eljönnek majd egy órámra. Persze érvelhetek azzal, hogy legalább megismerik, hogy mennyire jó jógázni, de ez a karma-jógától még messze áll, és rejtett módon, ha nem vagyok résen, épp az ego megerősödését, megmerevedését is hozhatja. A Karma jóga az, amikor elmegyek egy olyan szolgálatra, ahol derűsen teszem a dolgom, anélkül, hogy egy szó köszönetet is elvárnék (!), és mindezt „névtelenül”. Nem könnyű, de beérlelheti azt, akinek ez az útja. Én például más jóga utat követek.

Szóval, akkor hogy is van ez?  A jóga, mely a spirituális felemelkedés tudománya, hogyan is lehet összhangban a pénzzel, mely az emberi létezés egyik legmélyebb energia szintjéhez, a gyökér központunk (muladhára) működéséhez kapcsolódik? Ha pénzt kérek és kapok, visszazuhanok? Ha ezt tapasztalom, alighanem ez egy jel, hogy itt, ezen a téren (a muladhára csakra szintjén) alapvető dolgom van. Tudod-e mi történik egy fával, ha magasra nyújtja ágait, a fény felé törekedve, de sekélyen gyökeredzik? Egyszer csak jön egy kisebb vihar, és kifordul az egész a földből. 

A pénz szerintem akkor tölti be a szerepét, ha áramlásban tartom, élővé teszem, hogy saját spirituális (én nem csupán anyagi!) növekedésem, és egyben mások örömét és jóllétét is szolgálja. Ha a „háttér támogatás” megvan, és „forog a kerék”, lehet foglalkozni intenzíven a többivel. Én azt gondolom, ezért vagyunk itt.