Szivárvány a szakadék felett - kiút az éghajlat- és koronavírus-válságból
Éghajlatválság, Koronavírus, Kovid, megoldás, Meditáció
Bükki Tamás jógaoktató, jógaterapeuta
jógaoktató (minősített)
jógaterapeuta
fizikus (Ph.D)
személyes, filozófikus

Szivárvány a szakadék felett

Az emberi életre leselkedő legnagyobb fenyegetés – az egyre erősebb szuperviharok egymást érő vészhelyzetei és az emelkedő tengerszint, az egyre súlyosabb aszályok és fogyatkozó vízkészletek, az óceánok növekvő halott zónái, kártékony rovarok hatalmas inváziói, és az erdők és fajok eltűnése az egyik napról a másikra – a legtöbb ember számára nem jó történet. Miközben a bolygóválság fontos mindannyiunknak, egy olyan háború jellegét ölti magára, amely odaát zajlik. Tisztában vagyunk azzal, hogy a létünk forog kockán, és nincs vesztegetni való idő, miképpen azt is tudjuk, hogy a túlélésünkért folytatott harc egyre kiélezettebb, mégsem érezzük igazán a bőrünkön…  A szélsőséges időjárás – metropoliszokat ostromló erdőtüzek, évenkénti „ezer évben egyszer” áradások, rekordhalálozások rekordhőhullámoktól – ma már egyszerűen csak időjárás… Ahogy Amitav Ghosh írta A nagy elmezavarban: „Az éghajlatválság egyúttal a kultúra válsága is, és ezáltal a képzeleté.” Én a hit válságának nevezem. 

- írja Jonathan Safran Foer a Globális öngyilkosság című meghökkentő könyvében. És valóban, amit nem érzünk és látunk nap mint nap, ami nem éget, ami nem fáj, arra nehéz figyelmet fordítani. Van épp elég így is a mindennapokban, nem!? Kinek van energiája még ezzel is törődni! Meg aztán, mit tehetnék én, kicsi ember? Ez a politikusok és éghajlatkutatók asztala, majd ők megteszik a magukét, legalábbis reméljük. Jonathan azonban többet szeretne, azt, hogy mélyen átérezhessük a mai helyzetet, és ezért egy igen aktuális történelmi példához nyúl. Hogy miért annyira aktuális, azt hamarosan megmutatom.

éghajlat-válság, koronavírus, covid, megoldás, gyógyulás, meditáció

Jonathan így folytatja:

1942-ben a lengyel földalatti mozgalomból egy huszonnyolc esztendős katolikus, Jan Karski vállalkozott rá, hogy elutazzon a nácik megszállta Lengyelországból Londonba, majd végül Amerikába, hogy tájékoztassa a világ vezetőit arról, mit művelnek a németek. … Karski túlélte a minden képzeletet felülmúlón veszélyes utat, és 1943 júniusában megérkezett Washingtonba. Ott találkozott Félix Frankfurterrel a Legfelsőbb Bíróság bírájával, az amerikai történelem egyik legnagyobb jogi elméjével, aki maga is zsidó volt. Miután Frankfurter meghallgatta Karski jelentését a varsói gettó felszámolásáról és a koncentrációs táborokban zajló megsemmisítésről, és feltett egy sor egyre célirányosabb kérdést, csendben fel-alá járkált a szobában, majd visszaült a székébe, és azt mondta: „Karski úr, ha egy hozzám hasonló ember beszél egy önhöz hasonló emberrel, muszáj teljesen őszintének lenni. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, képtelen vagyok elhinni, amit mondott nekem.” Amikor Karski társa arról győzködte Frankfurtert, hogy adjon hitelt Karski beszámolójának, Frankfurter így válaszolt: „Nem azt mondtam, hogy ez a fiatalember hazudik. Azt mondtam, hogy képtelen vagyok hinni neki. Az eszem, a szívem úgy vannak megalkotva, hogy nem tudom elfogadni.” 

A koronavírus-járvány és az éghajlatválság összefügg

A SARS-CoV-2 (Covid-19) vírusról gyakran állítják, hogy Wuhanból, egy kínai állatpiacról ered. Ezeken az állatpiacokon friss húst, halat és gyakran egzotikus vadállatok húsát árulják. Az árusítóhelyeken a padló állandóan nedves, és a nem épp higiénikus állapotok fertőző betegségek forrásai, szinte „meghívják a betegséget” - mondja Paramahamsa Prajnananada: Mire tanít minket a koronavírus c. online könyvében. Így fogalmaz: 

Az influenzák és vírusok valódi oka a mi étkezési szokásunk és az állatok leölése. Shi Zhengli, egy virológus, akit gyakran Kína „denevérasszonyának” neveznek a kollégái, híres a SARS-hoz hasonló, denevértől eredő koronavírus kutatásairól, azt állítja, hogy a felfedezett vírusok csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Tudjuk azt is, hogy 3 havonta irtanak ki bolygónkon akkora erdőségeket, mint London, azaz havonta megszűnik egy Budapest méretű vadon. Havonta! Mi az oka ennek a kíméletlen erdőirtásnak, miért pusztítjuk el ilyen eszetlen ütemben saját tüdőnket? A legfőbb ok: kell a friss földterület, hogy tápanyagot termeljünk az állattenyésztés kiszolgálására, azért, hogy a bolygónk fejlettnek mondott régióiban az emberek elképesztő hús éhségét ki lehessen elégíteni. Az üvegházhatás legalább 51%-a erre vezethető vissza. 

éghajlat-válság, koronavírus, covid, megoldás, gyógyulás, meditáció

Az erdősségek körülbelül 80%-át azért irtják ki, hogy földterületet tisztítsanak meg haszonállatok számára… Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO amellett teszi le a voksot, hogy a jószágállomány az éghajlatváltozás egyik legfőbb oka. Amikor a Worldwatch (Világfigyelő) Intézet kutatói számításba vették azokat a kibocsátásokat, melyeken a FAO átsiklott, úgy becsülték, hogy a tenyészállatok éves gázkibocsátása 32 564 millió tonna CO2, ami a világ éves kibocsátásának 51%-a, és több, mint az összes gépkocsié, repülőgépé, épületé, erőművé és iparvállalaté együttesen. /Jonathan Safran Foer/

Felzabáljuk saját bolygónkat, és mindeközben megbetegítjük a tüdőnket. És miközben ezt tesszük, az állatokban előforduló vírusok és más organizmusok, egyre nagyobb mértékben találkoznak az emberi szervezettel. Tudtad azt pl., hogy több, mint 3600 koronavírust ismernek az állatokat tanulmányozó virológusok? Ezek az organizmusok rettentő gyorsan képesek adaptálódni és változni. És olykor 1-1 „észrevesz” egy rést, és ami eddig nem fertőzött meg embert, most már képes lesz megfertőzni az emberi szervezetet is.

Apropó, tudtad, hogy miközben a Koronavírus-világjárvány feldúlta emberi világunkat, egy másik drasztikus világjárvány is zajlott, méghozzá egy pestis járvány a sertések körében? A beteg állat 3-5 nap alatt elpusztul. A megfertőződött állományt nem lehet megmenteni, ezért a beteg állományt teljesen kiírtják. Emiatt Kína sertésállományának jelentős részét, mintegy 350 millió állatot le kellett vágni az elmúlt 2 évben. A pestist hordozó vírus több, mint 30-szoros fertőzési aránnyal rendelkezik (1 fertőzött egyed ennyi egyedet fertőz meg átlagosan) szemben a Koronavírus 1.3-1.8-as értékével. Távoli? Hogyhogy nem, ennek a járványnak a következtében majdnem teljesen kipusztult Magyarország teljes vaddisznó állománya. És bár a vírusos hús emberre állítólag nem veszélyes, a füstölt áruban a vírus tovább él, és fertőz. Ahogy biológus barátom megjegyezte, pengeélen táncolunk.

Miközben mindez itt van, a Koronavírus jelen van, a karantén jelen van, valahogy nem tudatosítjuk, hogy mindez szorosan összefügg azzal az ökológiai válsággal, fogyasztási és életviteli szokásokkal, melyek mélyen ott vannak mindennapjainkban, és a kultúránk részét képezik. 

Milyen egyszerű azt mondani: a vírus a hibás! A vírust kell legyőzni. Visszaszorítani, kiirtani! Na, majd a tudósok! Na, majd az oltás! Igen ám, de ma már tudjuk, hogy az oltás messze nem ad kielégítő védelmet. Miért nem? Egyrészt mert a vírus túl gyorsan változik. A szakemberek tudják pontosan: nem lehet kidolgozni megfelelő oltóanyagot rá. Persze lehet hitegetni, és pl. mRNS alapú forradalmian új vakcinákkal beláthatatlan kimenetelű globális emberkísérleteket végezni. Azonban van itt egy másik szempont is, amit érdemes figyelembe venni:

Az oltás ugyan jó eséllyel megakadályozhatja, hogy az adott vírus törzs minket megbetegítsen, ugyanakkor, ha ez a betegség a benső átalakulásunk miatt szükségszerű, igen nagy valószínűséggel meg fogunk betegedni, mely jelentkezhet a koronavírus oltás mellékhatásaként kialakuló poszt-Covid szindróma enyhe vagy súlyos állapotában, vagy akár egy későbbi fertőzésben pl. a Koronavírus törzs egyik jövőbeli variánsától.

- írom Poszt-Covid szindróma és oltás utáni regeneráció jógával és homeopátiával c. cikkünkben. 

A vírus és járvány szerepe épp az, hogy helyrerázódhassunk. Karmikus erő, melyet mi magunk generáltunk, azért, hogy végre felébredhessünk, és egyénileg és együtt meggyógyulhassunk. 

Igen ám, de amíg ellenségképeket ápolgatunk, nem tudunk meggyógyulni. Minden háborúban két jelenség tűnik fel, mely a felébredést akadályozza:

  1. A bajaink forrását a másikban keressük. A vírusra mutogatunk, melyet a kiirtandó rossz szerepébe állítottak. És innen ugye már nem kellett sok ahhoz sem, hogy egyes vezető politikusok kijelentsék: Aki nincs beoltva, az veszélyes a többiekre. És határozatba is hozták, hogy aki úgy dönt, nem oltatja be magát, azt a munkahelye elbocsáthatja. Előkészülőben egy új „zsidó törvény”? A történelem, szomorú módon, így ismétli önmagát? Mi pedig csak állunk, csóváljuk a fejünk, és nem akarjuk elhinni, ami történik…  

  2.  A felelősséget áthárítjuk másokra: majd a tudósok megoldják. Majd kitalálnak egy új oltást. Egy új gyógyszert. Majd a politikusok megegyeznek, hogy ne legyen olyan nagy a CO2 kibocsátás, majd… De hát mit is tehetnék én, a kicsi ember! – mondjuk tehetetlenül széttárva a kezünket, igaz?

Egy évvel azelőtt, hogy Karski útnak indult Lengyelországból hírt vinni a világnak az európai zsidók lemészárlásáról, a nagyanyám elmenekült lengyel szülőfalujából, hogy mentse az életét. A háta mögött hagyott négy nagyszülőt, az anyját, két testvérét, unokatestvéreket és barátokat. Húszéves volt… Amikor megkérdezték, miért tette, azt felelte: „Éreztem, hogy csinálnom kell valamit.” Dédnagyanyám – akit majd a magához ölelt mostohalányával együtt agyonlőnek egy tömegsír szélén – nézte nagyanyámat, ahogy csomagol. Nem beszéltek. A csend volt az utolsó szóváltásuk. Nem tudott kevesebbet, mint a lánya, de nem érezte úgy, hogy csinálnia kellene valamit… Nagyanyám húga – akit később agyonlőnek, miközben megpróbál ennivalóra cserélni valami csecsebecsét – kikísérte nagyanyámat a házból aznap. Gyerekkoromban sokszor elmesélték nekem ezt a történetet. Levette egyetlen cipőjét, és odaadta nagyanyámnak. „Annyira szerencsés vagy, hisz elmész.” Gyerekként én a végét így értettem: Hiszel – mész!

– íja Jonathan Safner Foer (Globális öngyilkosság).

A politikusok és tudósok – ez mára már kristálytisztán bebizonyosodott – nem tudnak téged megmenteni. És nem tudják megmenteni összeomló-félben lévő emberi civilizációnkat sem. Valójában a legegyszerűbb és legnyilvánvalóbb kérdésekben is végeláthatatlan vitákat folytatnak, mert folyamatosan félnek, hogy szembemennek a létüket meghatározó gazdasági érdekekkel. A szakadék szélén táncolunk, és közben egymásra és apró organizmusokra mutogatnak. Hol ettől a szúnyogtól, hol attól a bögölytől rettegve lökdössük-taszigáljuk egymást egyre kétségbeesettebben a szakadék peremén. 

éghajlat-válság, koronavírus, covid, megoldás, gyógyulás, meditáció

Mit tehetnék én, a „kicsi” ember?

Te tartod fenn az életed? Te dobogtatod a szívedet? Te intézed, hogy életed minden pillanatában a sejtjeidben lévő sok 100 millió mitokondrium a cukorból és a véred által szállított oxigénből ATP molekulákat gyártson, és ezzel fenntartsa a sejtjeid, életfolyamataid, és immunrendszered működését?

Hatalmas erők dolgoznak folyamatosan azon, hogy fennmaradj és élhess. Minden pillanatban millió csoda zajlik benned, olyan csodák, amelynek egyáltalán nem vagy tudatában. 

Apropó: tudtad-e, hogy a materializmus a bolygónkon leginkább elterjedt vallás jelenleg? Azt állítja, hogy csak az létezik, amit az 5 érzékszervünkkel befogadhatunk. S bár a tudomány bizonyította, hogy ez nem így van, hiszen gondolat modellekkel és (szellemi) fogalmakkal dolgozik, mégis sok milliárdan makacsul hisznek benne. Számomra – tudósként mondom ezt – egyszerűen érthetetlen! 

Ha csak rajtunk múlna, ha a konferenciákon és tudományos eredményeken múlna, ha a politikusaink tárgyalásain múlna, ha azon múlna, sikerül-e pár milliárd embert hirtelen rádumálni, hogy vagy ne egyen húst, vagy csak töredékét annak, amit eddig evett – kérlelhetetlenül elbuknánk. 

Azonban tapasztalati tény, hogy hatalmas erőket tudunk együtt működésbe hozni. Sok milliószor hatalmasabb erőket, mint amire egyenként képesek vagyunk. A mi szerepünk „csupán” annyi, hogy felhúzzuk a vitorlákat, és tartsuk a kormányrudat. Mindeközben lássuk belül a célt, ahová el akarunk jutni. Ha így teszünk, ha a magunk részét megtesszük, ezek a hatalmas életfenntartó erők, szellemi lények, segítőink, melyek százmilliószor erősebbek nálunk, repíteni kezdik a közös hajónkat egy olyan kikötő felé, ahol jó élni, egy olyan kikötő felé, melyet örömmel hagyunk majd gyermekeinkre. 

éghajlat-válság, koronavírus, covid, megoldás, gyógyulás, meditáció


Mi kell a pozitív változáshoz?
Hogyan húzhatnánk fel a vitorlát? Hogyan indulhat el a hajó? Öt fontos lépés kell ehhez szerintem megtenni:

  1. Vállalni kell a felelősséget, és az ezzel együtt járó egyéni és közös munkát. Fontos hinni: igen is tudok tenni azért, hogy az életem jobb legyen, és azzal, amit teszek, egy jobb világot teremtek. 

  2. Ezután meg kell szilárdítani magunkban az akaratot: azaz nem elég a szándék, fontos, hogy akard, hogy vágyj arra, hogy megtedd azt, ami a te fontos részed ebben a közös küldetésben.

  3. Összhangban fontos cselekedni: fontos úgy cselekedni, hogy egymás munkáját segítő módon, azaz koherens módon történjen. Az, hogy mit kell tennem és hogyan, nem születik meg magától. A leghatékonyabb koherencia-építő erő: a meditáció. Épp ezért minden nap fontos az a „szent idő”, amikor igazán magammal lehetek, és ezáltal összhangba kerülhetek a többiekkel, szellemi vezetőimmel, segítőimmel. A közösen végzett meditáció hatalmas pozitív emelő erővel bír, melynek hatása hamar megmutatkozik az életünkben.

  4. Fontos a felajánlás. A koherens cselekvéssel jár a felajánlás: már nem csak magamért teszem, amit teszek, hanem azért, hogy másnak is jó legyen, hogy más is gyógyuljon, csökkenjen a fájdalma, szenvedése, növekedjen az életkedve, öröme, békéje. 

  5. És nagyon fontos a kérés – mely mozgásba hozza a szellemi erőket. Azaz fontos kéréssel fordulnunk azon szellemi lények felé, akik fenntartják életünk. E nélkül nem cselekedhetnek. Szabad akaratot kaptunk ugyanis, és ez számukra szent. Tehát kérnünk kell. És át kell adnunk nekik magunk. Csak velük együttműködve boldogulhatunk.

A krízis feloldása ebben rejlik. Azonban a folyamatos és lelkes haladáshoz érdemes azt tisztán látnunk, sőt, átéreznünk és örülnünk annak a világnak, amerre együtt hajózunk. Mindez azonban csak akkor működik, ha ezt az utat belülről, szabadon választjuk.

Szabadon választani egy gyönyörű, lelkesítő jövőt. Vagy?

Valahol az idők során ebből a csodálatos, élő fényből szőtt formák néhány porszemcsét vonzottak mágneses terükbe. Ezek a porszemcsék a fizikai tested, ám a fény továbbra is ott van, és fénylővé teszi őket. Ránézel valakire az utcán, és elakad a lélegzeted: milyen gyönyörű! Azt mondod gyönyörű, pedig csak a porszemcséket látod… azért ilyen értékesek, mert fennakadtak valaha egy fényből szőtt téren. Te pontosan olyan vagy, mint ezek a fényből szőtt terek – habár a fürdőszobai tükörben csak a porszemcséket látod… Magas rezgésszámuk miatt a porszemcse-szemünk lassú, tompa rezgései képtelenek észlelni ezeket az élő, fényből szőtt tereket… Olvasó barátom, ilyen fényből szőtt tér vagy te magad is – és te is, és te is. Ez a „te”, mely lát egy másik „te”-t, és azt mondja: „Te olyan vagy mint én”. Ezt hívják szerelemnek, mert a fények felismerik a fényeket. Amikor azonban csak a porszemcsékhez vonzódsz, az a szerelem élettelen.

– tanítja Szvámi Véda Bháratí.

éghajlat-válság, koronavírus, covid, megoldás, gyógyulás, meditáció

A koherens és kitartó emelkedéshez az kell, hogy felismerjük önmagunkban és egymásban ezt a Fényt, mely túl van az 5 érzékszerv által megismerhető szűköcske világon. 

Azonban van itt még valami, ami nagyon fontos, e nélkül nem érhetünk célba. Fontos megengedni minden embernek, hogy szabadon választhasson! Csak akkor érhetünk együtt oda, ha mindenki teljes benső szabadsággal, szívből választotta ezt a pozitív jövőt. 

Mondhatnám, hogy megmutatom számodra ezt a jövőt – ahogy én sejtem. Ígérhetnék egészséget, jól-létet, ígérhetném, hogy ott meglesz az erőd, hogy a konfliktusaid feloldhasd, hogy kiegyenlített és boldog emberi kapcsolatokban fogsz élni. Megmutathatnám, hogy tiszta lesz a levegő, tiszták a vizek, és hogy az erdők szentségét közösen óvjuk majd, mert a hegy és az erdő az a tér, ahol felszárnyalhat a lelkünk. Lefesthetném ezt talán érzékletesen, sok-sok plasztikus képpel – mégsem teszem.  Ugyanis nem ígérhetek ilyet. Nem azért, mert mindez nem igaz. Hanem azért, mert egy ilyen ígérettel csorbulna a szabad akaratod. 

A szabad ember az, akin már nem talál fogást a félelemkeltés egyetlen trükkje sem. Akit nem lehet zsarolni oltással, fokozódó kirekesztési stratégiákkal. És nem lehet befolyásolni szép ígéretekkel sem. 

A szabad ember azért teszi, amit tesz, mert mélyen belül érzi, hogy így kell tennie. Érzi belül a jövő vonzását. És amit így tesz, szükségszerűen összhangban van az Egésszel. 

Az „apokalipszis” szó a görög apokalüptóból ered, jelentése „felfed, leleplez”. A „krízis” szó a görög krisziszből ered, jelentése: döntés.

– tanítja Jonathan Foer. 

Mindaz, ami velünk épp történik a Koronavírus-krízisben, az Éghajlatválság-krízisben azt szolgálja, hogy megerősödhessen az az Én, aki többé nem megy együtt a félelemmel és agresszióval terelt csordával, hanem szabadon választ magának egy olyan jövőt, melyet örömmel hagy gyermekeire. Ha megérted, hogy ez hatalmadban áll, remélem kiegyenesedsz, és talán kisimulsz. És fellélegzel.

A Koronavírus elérte a célját nálad, ha fel-lélegeztél. Ha fel-lélegeztél, meggyógyultál. 

Ahogy Dr. Szvámi Mudrarúpa (orvos és jógi) tanítja: az Egészség nem a betegség hiánya. Az Egészség az, amikor mindazt, ami veled történik, képes vagy pozitív, segítő impulzusként értelmezni. 

Ebből a kiegyenesedésből, kisimultságból és fellélegzésből – ha azt választod – a maga idejében megszülethet a koherens együtt emelkedés, és ennek következménye lesz, hogy megláthatod majd saját benső szemeiddel, milyen gyönyörű világ van eljövendőben. És attól kezdve ezt a jövőt, gyógyító erőt kezded kisugározni magadból.

Természetesen teremthetsz más jövőképek mentén egy másfajta jövőt is. Vagy épp megengedheted másoknak, hogy teremtsenek helyetted egyet, ami talán félelmeket ébreszt és fájdalmakat hoz. Mivel Isten hasonlatosságára teremtettél, hatalmadban áll ez is. Ez esetben eltérő világban fogunk élni.

Mindazonáltal biztos vagyok abban: kikerülünk a csávából. Hogy miért vagyok ebben olyan biztos, hogy így lesz, ha egyszer mindenki szabadon dönthet? Nos, azért, mert tapasztalatból tudom, hogy az idő nem csak előre, hanem egyben visszafelé is áramlik, és a jövő éppúgy meghatározza a jelent, mint a múlt – az élet ezen misztikus sajátosságáról bővebben olvashatsz az Idő két folyója c. írásomban. 

Az „ambulance”, vagyis mentőszolgálat szó fordítva van ráírva a mentőautók motorházára, hogy olvasható legyen az előttük haladó autó visszapillantó tükrében. Mondhatjuk azt is, hogy az a szó a jövőnek szól – azoknak az autóvezetőknek, akik előrébb tartanak az úton. /Jonathan Safran Foer/

A jövő embere, aki van, érti és érzi, segítségre van szükségünk. És mivel érti az idő misztériumát, meg is ad minden segítséget. Ehhez azonban nekünk is meg kell tennünk nap mint nap, ami a mi részünk ebben. Ez a mi generációnk nagy kalandja: végigsétálni a szivárvány hídon a szakadék felett.

Fény a föld, fény az égbolt, 
fény bőröd szépsége, gyermeked arcának puhasága,
és szemeidben a szeretet is fény.

Az igazság tava, és a hamisság délibábja is mind fény.

E napon adassék meg neked, hogy fénylényként járhass!
Bárhová lépsz, lábaid fénynyomokat hagyjanak!”

/Szvámi Véda Bháratí/