Egy kődarab, ha a víztükörre ejtjük, gyűrűket fodroz a felszínen. Ahol gyűrűk vannak a felszínen, tudjuk, valami változás történt a mélyben is.
Homeopátia, és a tudományos kételyek
A homeopátia tudományát 1810-ben hozta közénk Samuel Hahnemann német orvos. Az azóta eltelt 213 évben sok ezer orvos vizsgálta és alkalmazta a legkülönbözőbb esetekben, hatékonyságát számos esetleírás taglalja. Ennek ellenére ma az akadémiai tudomány azt állítja [MTA, 2017], hogy „nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia bármely betegség esetén hatékony lenne”, sőt, kijelenti, hogy „még kártékony is lehet azáltal, hogy eltávolítja a betegeket a bizonyítékalapú orvoslás igénybevételétől.” A homeopátiát mégis, világ szerte, milliók alkalmazzák, és úgy tűnik, hogy sikerrel. Fodrokat vet a vízfelszín. Mi lehet a mélyben?
Rudolf Steiner, aki képes volt a mélybe látni, egy megdöbbentő dolgot tár elénk:
Azok az anyagok, amelyeket allopátiásan adunk be az emberi szervezetnek, bizonyos értelemben – ha szabad ezt a kifejezést használnom – homeopátiássá válnak általa. Vagyis belsőleg magunk is átesünk azon a folyamaton, amit a homeopátiás patikus az anyagokkal végez. Így tehát az allopátiásan alkalmazott gyógyászati anyagok hatásmechanizmusa egyáltalán nem azokon a tulajdonságokon alapul, amelyeket ma kémiailag tulajdonítanak nekik, hanem olyan tulajdonságokon, amelyeket azáltal szereznek meg, hogy az emberi szervezet saját erőinek felhasználásával feldolgozásra kerülnek. /Rudolf Steiner, Szaktudományok és antropozófia, GA 73a/
Ez az írás egy kutatómunka esszenciáját kívánja bemutatni. A kutatás 2022-ben a Triangulum Alapítvány kuratóriumának megbízásából indult. Az egy éves kutatási projektben öt orvos, egy matematikus, egy fizikus és az egyik neves orvosi egyetemünk élettan mester oktatója vett részt. A kutatási projektünk célja az volt, hogy a tudomány eszköztárát használva megvizsgáljunk egy jelenségkört, és nem az, hogy érveket gyűjtsünk a homeopátia hatékonysága mellett vagy ellen. Úgy véljük ugyanis, hogy épp az a hozzáállás kártékony, amikor elhatárolódunk valamitől, amit még nem értünk teljesen. Kártékony, mert megfoszthatjuk magunkat egy gyógyító lehetőségtől, és kártékony, mert pontosan azok a jelenségek nyitnak utat a tudományos megismerésnek, melyek zavaróak, és amit még nem értünk. A vízfelszín fodrozódása rámutat, hogy van mit keresnünk a mélyben.
A fent említett akadémiai állásfoglalás felszínre emeli a kétely mögött megbújó gondolatokat, így fogalmaz: „A homeopátiás orvosságok többségének készítése során a hatóanyag olyan sok egymást követő hígításon megy át, hogy az eljárás végére az oldatban már az eredeti hatóanyag egyetlen példánya (molekulája) sem marad.” Valamint azt állítja, hogy nem létezik meggyőző bizonyíték arra nézve sem, hogy a „víz-memória” létezne és működne. Vagyis ami anyagi, annak hatása van, ami nem anyagi, annak aligha – írják le azok az emberek, akik tudományukat könyvekből tanulták, pedig a könyv a nem anyagi információ hordozója csupán, épp úgy, ahogy a zenének is csak hordozó közege a levegő, melyben a hanghullámok terjednek.
Kvantumelmélet és vízgyöngyöcskék
A kvantumelmélet pedig még meghökkentőbb dolgot tár elénk, nevezetesen azt állítja, hogy az anyagi jelenségek működése mögött van egy olyan jelenségréteg, mely nem anyagi, és az öt érzékszervvel nem megismerhető. A kvantumelmélet ugyanis nem anyagi hullámfüggvényekkel és kvantumállapotokkal számol, és azt állítja, hogy a jelenségek mérhető köre ezeknek mintegy vetülete, vagy lenyomata az anyagban. A fülünk felfogja a levegőben keletkezett hullámokat, és így az anyag által összekapcsolódunk azzal a szellemi valósággal, mely a zeneszerző számára belül megnyilvánult. A fenn említett projekt célja az volt, hogy nézzünk rá a homeopátia jelenségkörére a kvantumelmélet szemüvegén keresztül, egy olyan szemüvegen át, melyet az akadémiai tudomány érdekes módon, jelenleg teljes mértékben elfogad.
Az elmúlt 25 év kvantumelméleti kutatásai felderítették, hogy a folyékony víz nem magányos vagy csak gyengén, ideiglenesen kapcsolódó vízmolekulák strukturálatlan közege. Mára kiderült, hogy szobahőmérsékleten a víz molekulák egy része (27%-a) apró, együtt rezgő gömböcskékké szerveződik. Egy-egy ilyen víz gömböcskében, melyeket Koherens Domainek-nek hívunk, közel 20 ezer molekula rezeg együtt, és ez a formáció éppúgy stabil, ahogy a vízmolekula sem esik szét magától hidrogén és oxigén gázra. Hasonló ez ahhoz, amikor valaki mechanikus vekkerórákat egy közös polcra helyez. Kezdetben egymáshoz képest össze-vissza járnak, de egy idő után, a közös polc miatt együtt, összhangban fognak ketyegni. A víz molekulák esetén a „polc” a vákuum. Willis Lamb 1955-ben Nobel-díjat kapott azon felfedezéséért, hogy a vákuum nem üresség, hanem energiával feltöltött, élő-lüktető tenger, mely kölcsönhatásban áll a töltött részecskékkel. Ez a csatolás a víz esetén azt eredményezi, hogy a vízmolekulák érzékelik egymást, és végül stabil vízgyöngyöcskékké szerveződnek.
Az együtt rezgő víz gömböcskék nem csak stabilak, hanem szeretnek egymáshoz is kapcsolódni, láncokat, struktúrákat képezni. Mivel ez az összekapcsolódás energetikailag szintén kedvezőbb, mint külön-külön maradni, az összekapcsolódó, egymással energiát cserélő víz gömböcskék struktúrája szintén stabil lesz, azaz nem bomlik el, ahogy telik az idő. A víz gyöngyszemekből álló láncokat a kutatók jelenleg arra akarják használni, hogy kvantumszámítógépeket építsenek belőlük [Caligiuri, 2022]. Az információ beírást és kiolvasást pedig úgy tűnik, hogy a vízben oldott só ionok segítik, melyek a Föld sajátos mágneses terének irányítása mellett együtt képesek forogni-rezegni az információt hordozó elektromágneses térrel: a só ionok körpályára állnak a gömböcskék körül. Apró antennaként viselkednek, és úgy tűnik, hogy képesek bekódolni az információt a vízgyöngyöcskék kvantum állapotaiba.
A víz gömböcskék egész sajátos tulajdonságokkal bírnak: körbeveszik, mintegy beburkolják az élet aktív molekuláit, a DNS-t, az enzimeket, a fehérjéket, és kommunikációs hálózatba kötik ezeket [Giudice, 2009]. Talán a víznek épp ez a csodálatos tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a komplex mikrobiológiai folyamatok összehangolt módon működhessenek? Jelenleg úgy tűnik tehát, hogy a víz nem csupán oldószer, ahogy azt korábban gondoltuk, és úgy tűnik, hogy épp emiatt lehet, hogy az élet szellemi lényege megnyilvánulhat az anyagban.
Nem minden molekula tud azonban bekapcsolódni ebbe az életet átfogó, anyag lenyomatú információs hálózatba, mert ehhez a kapcsolódáshoz olykor többlet energia kell, megfelelő „csatlakozóra” lenne ehhez szüksége. Hahnemann arra jött rá, hogy azon betegei, akik távolabb laknak tőle, jobban, gyorsabban gyógyulnak az általa kikevert, ultra-hígított szerektől; a betegeihez szekéren vitte a kikevert orvosságot. Hahnemann több kísérlet után arra jutott, hogy a szekér rázkódása az, ami számít, ez a rázkódás ugyanis valahogy potenciálja a szert, hatékonyabbá teszi.
Ma már tudjuk azt, hogy az ütve rázás során egy oldatban örvények és apró buborékok keletkeznek. Amikor ezek a buborékok összeroppannak, lokálisan igen nagy hőmérséklet, 10-20 ezer Kelvin fok is kialakul, ezt a jelenséget kavitációnak hívják. A kavitációs energia gyorsan szétoszlik az anyagban, viszont képes segíteni azt, hogy egy tetszőleges molekula, hatóanyag, elegendő energiával rendelkezzen ahhoz, hogy bekapcsolódhasson a víz gyöngysorok kvantum hálózatába. Ezen a módon, úgy tűnik, egy tetszőleges molekula által szállított információ beíródhat és megőrződhet a vízben. Ha pedig ez az információval feltöltött gyöngysor kölcsönhatásba kerül az élő szervezet hasonló információs struktúrájával, az információ a szervezetnek is átadódhat.
Mivel lehetetlen a szervezetet alkotó összes molekulát és víz gyöngyfüzért leíró egyenleteket megoldani, ezért egy átfogó képet kell alkalmazunk, de egy olyan egyszerűsített képet, melyet matematikailag még kezelni tudunk. Hasonló ez a következőkhöz: tegyük fel, hogy már megértettük és átéreztük egy fa lényegét. Mégis ahhoz, hogy a hegyeket és völgyeket alakító erőkről, és ezzel összefüggésben az erdők életéről sőt az éghajlat változásról nyilatkozzunk az szükséges, hogy a táj fölé emelkedjünk. Az élő szervezetről egy olyan modellt kell alkotnunk, mely összhangban van a megfigyeléseinkkel, tekintve a homeopátia elmúlt 213 évben tett, és időtállónak bizonyult tanulságait. Ezek alapján arra juthatunk, hogy bizonyos értelemben, nagyban leegyszerűsítve, a szervezet egészség-betegség jelensége olyan, mint ahogy egy pörgő búgócsiga viselkedik.
Ha jön egy akut hatás (pl. stressz hatás), a hatás kibillenti a búgócsiga tengelyét, de a forgó búgócsiga tengelye gyorsan visszaáll középre. Ha azonban a hatás erőteljesebb vagy gyakori, akkor az lelassíthatja a búgócsigát, és ebben az esetben a tengelye a függőleges tengely körül forogni, precesszálni kezd: az élet modellünkben ez a krónikus betegség, mely az életenergia csökkenésével jár együtt. Ha a kvantumelmélet szabályait követve számolunk, arra bukkanunk, hogy a búgócsiga nem pöröghet és nem precesszálhat tetszőleges sebességgel. Azaz az egészségnek szintjei vannak, és a gyógyulás akkor következik be, ha a gyógyszer által szállított energia és információ rezonancia-szerűen képes átbillenteni az egyik állapotból a másikba az élő szervezetet.
A szívünk rejtett titkai
Ma már tudjuk, hogy a szív nem csupán a vér pumpálását végzi a szervezetben. Dr. Dagmar Uecker homeopata orvos a szív kapcsán például így fogalmaz:
Szívünk az egész szervezetünk kommunikációs központja.
A kommunikációhoz mindig kell egy vivő frekvencia, egy energia hullám, mely hordozni képes magát az információt. Ezt megértve az az ötletünk támadt, hogy keressük meg a homeopátiás szerek hatásának finom rezdüléseit, kvantum-ugrásainak nyomait a szív ritmusának, rezdüléseinek felharmonikusaiban, „zenéjében”.
A szív ritmusát megmérhetjük sokféleképpen. Mi egy olyan egyszerű eszközt választottunk, melyet oda lehet adni a homeopátiát alkalmazó embereknek, és otthon, fájdalom mentesen, két perc alatt minden lényeges információt képes begyűjteni a szív „zenéjéről”, ugyanakkor elég érzékeny és pontos mérést tesz lehetővé. A választott eszköz egy egyszerű, ujjbegyre csiptethető pulsoximéter [Scan4all], mely fényfelvillanások segítségével képes rögzíteni, hogyan lüktetnek a kis erek az ujjbegyben. Ha az így mért jel alakját elemezzük, és a paciensek naponta elvégzik a mérést egy hosszabb időn keresztül (nálunk ez 10 hét volt), akkor kiszámolhatjuk, hogyan változik az alapritmustól való eltérés. Az alapritmusra, mint energia hullámra ülő „zene” információ mennyiségét és ennek karakterisztikus változásait meg lehet állapítani, erre szolgál például a Shannon-entrópia. Ezt a fogalmat egyébként az információval foglalkozó tudomány az emberi nyelv információ tartalmának mérésére alkotta meg. A mért adatokat elemezve arra jutottunk, hogy a paciensek szívének rezdüléseiben rejlő információ valóban időnként határozottan, ugrásszerűen változik egy kezelés során. Az így mérhető változás, úgy tűnik, korrelál a paciensek érzelmi, fizikai és mentális állapotában megfigyelhető változásokkal.
Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy egyrészt, úgy tűnik, a víz képes információt hordozni és tárolni, és egy hatóanyag jellegzetes rezgési mintáját átadni az emberi szervezetnek akkor is, ha az adott gyógyszerben egyetlen hatóanyag molekula sincs már jelen. A tudomány már meghaladta azt az álláspontot, melyet az MTA jelenleg képvisel. Másrészt úgy tűnik, hogy a szívünk ritmusában, annak finom változásában, „zenéjében” megtalálható a lenyomata a gyógyulási folyamatoknak. Az egy éves kutatásunk természetesen számos megvizsgálandó kérdést vetett fel, melynek érdemes lesz majd alaposan utánajárnunk.
Rendkívüli élményben volt részünk: minél inkább figyel az ember az élet rezdüléseire, ritmusára, annál nagyobb áhítat ébred benne mindazzal kapcsolatban, ami benne és a világában megtalálható.
Nincs semmi, ami fölöttem állna, Kincs Győztese; a mindenség reám van felfűzve, mint fonálra a gyöngyszemek. Én vagyok a víz íze, Kuntí fia, én vagyok a Nap és Hold fénye… /Bhagavad Gita, 7. fejezet, 7-8/
Hivatkozások
[Caligiuri, 2022] Luigi M. Caligiuri: Quantum (hyper)computation through universal quantum gates in water coherent domains, Journal of Physics: Conference Series, vol 2162, 013003, 2022.
[Giudice, 2009] Emilio Del Giudice and Alberto Tedeschi: Water and Autocatalysis in Living Matter, Electromagnetic Biology and Medicine, vol 28, p.46-52, 2009.
[MTA, 2017] Magyar Tudományos Akadémia közleménye: Homeopátia: hasznos vagy ártalmas? Új állásfoglalás európai tudósoktól, 2017.
[Scan4all] A Scan For All egy komplex távdiagnosztikai rendszer az általános egészségügyi állapot monitorozását és analizálását teszi lehetővé a páciensek számára, így biztosítva távolról is számukra megfelelő gondoskodást, részletek: https://hello.emed4all.com/scn4all/